Téged manipulált már gaslighter? – Megküzdések a gázlángozással

Nagy az igazságérzetem és lobbanékony vagyok, ez a kombó pedig épp elég ahhoz, hogy puskaporos hordókat robbantgassak, ha valakit hazugságon érek. A memóriám tény és való, már nem a régi, néha megtréfál, de a manipulatív ferdítéseket nem bírom. Sokszor ezeket utólag, már csak akkor veszem észre, amikor kárt okoztak bennem, mert alapvető hajlamom van önmagam megkérdőjelezésére, ha pedig ostobának állítanak be, előbb hiszem ezt el, minthogy kikérjem magamnak. 

Van ennek a meghazudtolásnak egy pszichopatológiailag meghatározott változata, a gázlángozás. Nem minden vitában kell puffogtatni ezt a szót, és nem minden párhuzamos igazságát lobogtató ember gázlángozó, de nagyon oda kell figyelni, ha az alapvető jegyeit érzékeljük, mert súlyos következményekkel járhat a gázláng hatás. 

Mi az a gázlángozás?

A gázlángozás vagy gaslighting a pszichológiai manipuláció ága, amely során a bántalmazó a bántalmazott önbizalomhiányára épít. Szándékosan torzítja el a valóságot, hogy a másik azt érezze, megbolondult, legalábbis az ő valóságérzékelése egyszerűen nem igaz. Ezen felül (és ez különbözteti meg a manipuláiciótól) a kontrollon túl a gázlángozónak az is elengedhetetlen, hogy a másikat meggyőzze az igazáról. A gázlángozás vitán felül bántalmazásnak minősül. 

Bárki lehet gaslighter, vagyis a gázlángolást gyakorló bántalmazó. Párkapcsolatban, munkahelyen, vérrokoni kapcsolatban is előfordul, fárfiaknál és nőknél egyaránt (!). Meg hát egyre népesebb azok tábora, akik egészségügyi dolgozóktól szenvedik el, és a politikai hadszíntéren is elég sokan alkalmaznak gázlángozást. Bárhol megjelenik, ahol hatalommal élhet vissza az ember, és az egyébként partnerségi viszony helyett alá-fölérendeltet teremt valaki.

Ilyenkor felborul a kapcsolati egyensúly, és elnyomó-elnyomott helyzet alakul ki. Ez a szitu nem csak a gázlángozásra igaz, szóval ha elnyomnak, az agresszorod nem feltétlen gaslighter (mindazonáltal az se egy egészséges állapot, ha kényelmesnek is tűnik). 

A gázlángozás definíciója

A gázlángozó az önértékelési problémákba kapaszkodik. Ha kevésnek, csúnyának, csökkent értékűnek érzed magad, tök mindegy, miért, az neki fogódzkodó. A sebezhezőségre hat, és jellemző rá a fokozatosság: először csak kis odaszúrásokkal, a módszeres bántalmazás pedig az idő előrehaladtával súlyosbodik. 

A bántalmazó egyfajta kontrollmániát kell átéljen, irányítja és manipulálja az áldozatát egészen odáig, amíg az nem gondolja és mondja ugyanazt, mint amit ő állít.

Tűpontos definíciót ad erről az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Kar Klinikai Pszichológia és Addiktológia Tanszékének egyetemi adjunktusa, Vizin Gabriella, aki klinikai szakpszichológus és kognitív viselkedésterapeuta is. 

“A gázlángozás során a bántalmazó különböző eszközökkel elbizonytalanítja a bántalmazott valóságérzékelését és önmagába vetett hitét azért, hogy az ő kezében legyen a kontroll”

 

– idézik az ELTE oldalán hozzátéve, hogy érzelmi, mentális és pszichológiai abúzusról van szó. 

Nem csak manipulációról beszélünk tehát, hanem a másik valóságának teljes megsemmisítéséről. Ha a másik fél szól, hogy zavarja ez a viselkedés, akkor pedig jön a további arzenál: “te tiszta hülye vagy”, “bolond vagy”, vagy ezek szofisztikált verziói, bizonyos cégvezetők például csodálatos körmondatokkal tudják semlegesíteni a valóságérzékelésünket. 

Mi nem gázlángozás?

A szakember is leszögezi, hogy a manipuláció jegére nem érdemes korcsolyázni, a gázlángozás ennél jóval komplexebb érzelmi terror, ahogy néhány szarkasztikus megjegyzés sem gázlángozás még. 

Ha valaki annyit mond, hogy “drágám, kicsit túlzásba estél most”, ő még nem feltétlenül gázlángozó. Létezhetnek párhuzamosan eltérő megélések egy adott szituációban, szemléltető példa erre, hogy egy szám két oldalán állva láthatjuk azt hatosnak és kilencesnek is. Ez tök oké. A gázlángozás meg nem az.

Nem kell ezzel a kifejezéssel dobálózni, de ha felmerül a gázlángozás gyanúja, gondolkodjunk el. Személy szerint remélem, nem silányítjuk le és vonjuk el a lényegét ennek a kifejezésnek úgy, ahogy a nárcisztikussal tettük.

A gaslighter egy bántalmazó 

Nem kell finomkodni, udvariaskodni meg szépítgetni. Az.

Képzeld el, ahogy érvénytelenítik a valóságod. Elhazudják a történelmed, a jelened, a múltbéli eseményeket. Vannak olyan beszámolók, amelyek szerint a gázlángozó eldugdos a bántalmazott elől dolgokat, és leordítja a fejét, hogy milyen hanyag, hogy elveszít mindent. Vagy azt mondja, nem is az a ruha volt rajta X időben, miközben azt viselte. Ezek apróságoknak tűnnek, módszeresen viszont óriási problémát jelentenek. 

A gaslighter hierarchiában gondolkodik, ez alapján kategorizál. Az emberek mindenféle “szinteken” vannak (spirituális elkerülők figyelmébe), partnere, gyereke, férje, felesége, anyja, apja, beosztottja, betege, állampolgára pedig soha nem érhet el az ő szintjére. Alapból is kevesebbre tartja őket, de nagyon fontos, hogy azt is el akarja érni, hogy a másik is így gondoljon magára. Ezért torzítja a valóságot, vagy tagadja le a múltat. 

Hogy ő később valóságnak hiszi-e a saját torzítását, azt nem tudom, de én vélek felfedezni erre utaló jeleket a körülöttem mozgó gázlángozók viselkedésében. 

Elveszi a valóságod

Az egyik gázlángozó ismerősöm, akárhányszor felhívtam a figyelmét arra, hogy meg nem történt valóságokat kreál magának, megküzdési mechanizmusként azonnal megfordította, hogy én az ő valóságát ezzel a szembesítéssel veszem el, következésképp magam is gázlángozó vagyok (és itt ugye, maga ez a reakció is lehet gázlángozás). 

Sajnos nem egy ilyen embert ismerek, és azt látom, hogy az azonnali szembesítésnél ( pl. nézd, öt perce ez történt, emlékszel? Most meg teljesen máshogy beszélsz róla, látod? – típusúak) még elismerik a jelenséget. Majd halad tovább a beszélgetésfolyam, vagy akár eltelnek napok, és akkor hiába bólintott, valami teljesen más sztorit kezd el előadni. “Igaz, hogy akkor egyetértettem, de nem is azzal értettem egyet, hanem…”

Kognitív disszonancia a gázlángozásban

Az áldozat ilyenkor egyébként rettentő kettősséget él át, hiszen van egy megélése, például tegnap kéket viselt az ember, de az ember mást állít erről. A belső feszültség óriási, egy idő után akkora, hogy az áldozat inkább belenyugszik a helyzetébe, és elfogadja valóságnak azt, amit a másik állít. Radikális esetekben a bántalmazott kiáll a bántalmazóért, és bármilyen bántalmazást legitimnek él meg.  A gázlángozást sajnos sokszor kíséri fizikai erőszak is, nem mintha önmagában egy ilyen mértékű mentális erőszak ne lenne brutális. 

Az áldozatokban ilyenkor kognitív disszonancia lép fel, amikor is a viselkedésünk és az érzelemvilágunk nem egy irányba tart, hanem ellentétesek, vagy épp az általunk érzékelt, és a bántalmazó által mondott valóság tök más. Ilyenkor az agy védi magát, mert ez a kettősség hihetetlen feszültséggel jár. Az áldozat beletörődik a bántalmazásába, és elfogadja inkább a felkínált valóságérzékelést valóságnak. 

Így ismered fel a gázlángozást 

A gázlángozó célja az, hogy összezavarja az áldozatát, így egyrészt maradhat a felülrendelt szerepében, másrészt a másik élete fölött kontrollt szerez (mert mondjuk azidáig őt kontrollálta a környezete, stb).

Az nem baj, ha megkérdőjeleznek, de ha módszeresen, teljesen szürreális alapokon teszik ezt meg, az lehet gázlángozás. 

Rólam terjesztettek hazugságokat, csak pislogtam, amikor az épp lezabált, szakadt ruhámban visszajutott hozzám, hogy pénzéhes vagyok. Később szembesítettem az ismerősöm azzal, hogy haver, miket indítottál útnak, akkor persze mindenki más volt a hibás, aki torzította, amit ő nem is úgy mondott. nem voltam ott, lehet, hogy tényleg nem indított rólam botorságokat, de minek után az én szemembe is többször vágott valótlanságot, ezt azért megkérdőjelezem.

Ez önmagában még nem gázlángozás, együttesen a többi szemponttal lehet gondolatébresztő alap.

Gázlángozó ex-főnököm is volt már, rágalmazási pereit elkerülvén munkahelyi példákat nem emelek be, de szerintem kövér a munkaerőpiaci merítés, el lehet képzelni a szituációkat. 

Olyannal is találkoztam, amikor másfajta elnyomó attitűddel találkozik a gázlángozás. Az valami kegyetlen, a család egyénei gyakorlatilag megszűntek véleményt alkotni, vagy épp társaságba járni az agresszor nélkül, ha beszéltek a jelenlétén kívül valakivel, arról jelentést kell adniuk. Ez egy börtön.

Olvastam valahol, hogy az is a gázlángozás tipikus jele, ha a szembesítés során (amikor szólunk, hogy zavar minket ez a viselkedés) hirtelen nem érti a gaslighter, miről is van szó, és – természetesen – mi képzelődünk, jön a válasz. Ha a nyelvezet során őrültnek vagy túlérzékenynek vagyunk beállítva minden szürreális beszélgetés után, simán lehetünk gázlángozás áldozatai. 

• Ha mindig mi esünk túlzásba, amikor jelezzük a félreértést,

• Ha jogosan számon kérik a gaslightert, és erre az a reakció, hogy a számonkérő a hibás, 

• Ha gyakran váltakozik a dicséret és a bántalmazás jelensége,

• Ha zavartak és tehetetlenek vagyunk a beszélgetések végén,

• Ha le vagyunk tiltva a másokkal való találkozásról vagy beszélgetésről,

akkor érdemes eljátszanunk a gázlángozás gondolatával. 

A National Domestic Violance Hotline összeszedett néhány pontot, ami a gázlángozó ellehetetlenítő technikájához köthető. 

• Hátráltatás – azzal nincs baj, ha az ember nem ért egyet a másikkal, vagy ha időt kér tisztázni a gondolatait. Itt arról van szó, amikor a bántalmazó úgy tesz,  mintha nem értené a helyzetet, és nem is akarja meghallgatni, “nem akarok erről még egyszer hallani”, hangzik ilyenkor. Szabotálja, hátráltatja a kommunikációt. 

• Ellenkezés – te soha nem emlékezhetsz jól a dolgokra. A bántalmazó partner megkérdőjelezi az áldozat emlékeit az eseményekről, még akkor is, ha az áldozat pontosan emlékszik rájuk. 

• Blokkolás –  Például egyszerűen fogja magát, és témát vált a bántalmazó.

• Bagatellizálás – A bántalmazó az áldozat szükségleteit vagy érzéseit eljelentékteleníti. Nem fontos, te hogy érzel vagy mit gondolsz a valóságról.

• Elfelejtés/tagadás – A bántalmazó úgy tesz, mintha elfelejtette volna, mi történt valójában, vagy letagad dolgokat, például az áldozatnak tett ígéreteket.

Amit tenni tudsz a gaslighter ellen 

Egy ideig fenntartható stabil mentális állapot, amiben megúszható különösebb sérülés nélkül egy gázlángozás, de erre extrém tudatosnak kell lenni, és akkor se megy mindig. A saját tapasztalatom az, hogy hosszú távon ez kibírhatatlan, és elég csak egy kicsit nem odafigyelni, menstruálni vagy másra fókuszálni a gázlángozást elszenvedés pillanatában, és már szét is szedte az elménket. 

Egyszerűen nem lehet állandó gázlángellenes készültségben élni, nincs erre genetika vagy valami megküzdési lista, bár lenne! 

“A gázlánghatás nagyon súlyos pszichológiai abúzus, sem felismerni, sem védekezni nem egyszerű ellene”

– nyilatkozta korábban Vizin Gabriella.

Szerinte az egyik alapvető védekezési módszer, ha kilépünk a kapcsolatból. Ez embert próbáló például akkor, amikor vérrokon az agresszor, és az sem segíti az áldozatok helyzetét, hogy sokszor maguk észre sem veszik, hogy terror áldozatai. 

“Fontos az is, hogy érvényesítsük a saját érzéseinket, és gyakoroljunk önegyüttérzést. És persze, ami minden egészséges kapcsolat alapja, az asszertív kommunikáció, a saját szükségleteink kifejezése, amibe a jó mellett a rossz érzéseink is beletartoznak” – írja Vizin az ELTE oldalán. 

Mit tehetsz, ha gázlángozó áldozatával találkozol?

Egy ismerősöm párkapcsolatában sajnos olyan mélyen folyik a gázlángozás, hogy észre sem veszi. Teljesen természetesnek gondolja, hogy a férje nélkül nincsen önálló véleménye semmilyen közéleti dologról, nem tesz semmit, amit a férje nem hagy jóvá, és ha a csávó konkrétan leordítja a fejét akkor, amikor ő elmondja, mit szeretne, az is rendben van. 

Most gondold el, hogy nem viszed orvoshoz a gyereked, mert a férjed szokott időpontot kérni, és ő erre most nem ér rá. 

Ha ilyennek találkozunk, nem megoldás az áldozathibáztatás. A “Minek van vele” és hasonló megállapítások egyrészt a te empátiád hiányára utalnak, amin érdemes dolgozni magad miatt is, másrészt semmit nem segít a másikon, csak taszít rajta egyet a szakadékban, amibe a bántalmazó kényszerítette. Gondold el: a gázlángozó elhitette vele, hogy minden rossz, amit csinál, és akkor még jössz te, aki szintén a szemére hányja ugyanezt. 

Finoman lehet beszélgetni arról, hogy ez a helyzet nem oké, és van lehetőség a változásra, mi pedig (tényleg) ott vagyunk és segítünk, ha kell, akár csak egy beszélgetés erejéig is. Ha pedig lépni akar, legyünk ott teljes vállszélességgel, vagy kössük össze olyannak, aki tudja támogatni, mert a visszaesés sem ritka jelenség.

Azt pedig ne felejtsd el, hogy megmenteni csak magunkat lehet azt lehet, aki kéri. Az áldozat sokszor nem is tudja, hogy az, ha pedig tagadásban él, vigyázz, bele ne csússz a kéretlen megmentő szerepébe.

Miért kell gátat szabni a gázlángozásnak?

Mert először is ez egy bántalmazás, azt meg semmilyen szinten ne toleráljuk. A gázlángozásnak egyébként súlyos mentális és érzelmi következményei lehetnek.

Ilyen például a szorongás, a depresszió, az önértékelési zavarok, de ezekre legyinteni szoktunk már. Nem kéne, ugyanis borzasztó kínzó egészségügyi állapotok egy sor szövődménnyel. Emellett dezorientáció, hiperéberség (mindig mindent veszélyesnek gondolunk és rettegünk a széltől is), konkrétan PTSD is előfordulhat, és nem ritka az áldozatok öngyilkossága sem. 

A gázlángozó sok esetben bántalmazott 

Nem akarom elvitatni senki felelősségét, a gázlángozás egy kretén magatartás, nem méltó az ápolandó emberi kapcsolatok fenntartásához, aki ilyet csinál, azt fehér selyemkesztyűvel kéne véresre verni – ami a magánvéleményem, teszem hozzá. 

Ugyanakkor nagyon érzem az emögött rejlő bántalmazást: a gyerek fájdalmát, akinek kuss volt a neve a családban, akire nem figyeltek, aki ha megfeszült és 150%-ot teljesített a kis élete minden területén, akkor sem volt elég méltó arra, hogy a szülei helyesen, odafordulással szeressék. Nem látunk bele minden gázlángozó életébe, de az esetek többségében a bántalmazók maguk is bántalmazottak. 

Kritikusan fontos, hogy ne a CSOK meg ne a “szeretném tovább adni a génjeimet”, “szeretném, ha eltartanának nyugger koromban” típusú indíttatások álljanak egy gyerekvállalás mögött. Irdatlan nehéz szülőnek lenni, mert egy félig odamorgott mondattal megpecsételhetjük egy másik ember, aztán annak a környezetének sorsát is. Nem elég megcsinálni a gyereket, elhordani programokra meg venni neki dolgokat, néha mosolyogva játszani vele. A szülőség egy 0-24 órás munka nagyjából 18 évig, amikor a köldökzsinór végét végleg elvágjuk, hogy a gyerek megfelelően haladhasson tovább az önállóság útján. Mérjük fel a gyerekvállalás előtt, erre mi képesek vagyunk-e. Egyáltalán nem baj, ha nem.

Nem tudom, ennek van-e bármilyen tudományos alapja, de én nagyon-nagyfokú felelősségét érzem a szülőknek abban, ha olyan állapotok kialakulnak egy emberben, mint a gázlángozás. Szerintem soha senki nem lesz 100%-osan jó szülő, és nem is kell annak lenni: de az elengedhetetlen, hogy a gyerek mentális egészségéről gondoskodjanak, ne legyenek basáskodók, és hallgassák meg minden gyereküket – értőn! Meg hát: tanuljunk meg JÓL szeretni.

A gázlángozás össztársadalmi vetülete 

Gázlángozó nem csak egy partner vagy a szülő lehet, és ezt szépen meg is tapasztaljuk a mindennapokban. Bármilyen alá-fölérendelt viszonyban kialakulhat, ha elmegyünk egy éves egészségügyi szűrésre, alkalmazhatja az orvos, alkalmazhatja bármilyen cég vagy politikai erő. Borzasztó látni, hogy sok ország politikai elitje igazából felnőtt testbe szorult hisztérikus ovodásokból áll, akiknek a politikához semmi közük, nincs gusztusos retorika, politikai tiszteletkörök, egyszerűen csak beleböfögnek a világba valami sértődöttséget és kész.

Na most ha erre jön még az, hogy meghazudtolnak konkrét és igazoltan megtörtént eseményt, és/vagy letagadnak dolgokat, elterelik a figyelmet fontos dolgokról, hiteltelenítik az ellenfeleiket, az egy egész, alájuk tartozó népcsoport valóságérzékelését is megváltoztathatja, a mentális összeomlás szélére sodorva sok-sok embert. Aki ilyet tesz, az nem vezető, hanem egy agresszor. 

Rengeteg embert látni a világban, akik ennek elszenvedői. Akiknek ha köszön az ember, azt is támadásnak veszik hiperéberként, mert abban élnek, hogy bármi, amit tesznek, az nem az, amit erről mondanak nekik. Ennek frusztrációja pedig megnyilvánulhat dühkezelési problémákban, egészségügyi problémákban, kényszerességben, alkoholizmusban és bántalmazásban is. Meg egy csomó minden másban, mert a gázlángozás olyan, mint a feketepenész: alattomos, sokszor nem látható, de a világon mindent átszövő, egészséget sokrétűen károsító lebontó borzalom. 

 

Ha úgy érzed, gázlángozás áldozata vagy, és észleled magadon a bántalmazás jeleit, mindenképpen kérj segítséget mentálhigiénés szakembertől. Akár ha csak beszélsz róla, sokat jelenthet, és a traumák feldolgozásában is segíteni fog.

 

Fotók: Unsplash