Az őszi napéjegyenlőség 2025-ben szeptember 22-re esik, ilyenkor az animista ember egy kicsit számot is vet, meg ünnepel a szarvabőgéssel együtt. Bár lehet az őszre az elmúlás manifesztumaként is tekinteni, fonott kosárként egyszersmind magában hordozza a bőséget, a jó érzésekben levést, a könnyű létet, a kapcsolódást oda, ahová valóban értelme van.
Az őszi napéjegyenlőség – ami valójában történik
Az őszi napéjegyenlőség a Föld Nap körüli keringésének egyik fontos pontja, általában szeptember 22-23. valamelyik napjára esik. Ekkor a Nap az Egyenlítő fölé kerül, így a nappal és az éjszaka hossza megközelítőleg egyforma hosszú. A csillagászati ősz kezdete ez az északi féltekén, míg a déli féltekén a tavaszé. Az év körforgásának természetes ritmusát jelzi úgy mezőgazdasági és időjárási szempontból, mint rituális és kulturális hagyományainkban.
Az őszi napéjegyenlőség különböző kultúrákban
Az őszi napéjegyenlőség a legtöbb kultúrában a kiegyenlítődés, az egyensúly és a változás szimbóluma, amely a természet ritmusához igazodik. A kelta hagyomány szerint ekkor Mabon ünnepet tartunk, a termésbeérés és betakarítás időszakának csúcspontját. Máglyagyújtás, áldozati szertartások, (nem evilági lényeknek)terménybeszolgáltatás ideje ez.
Az amerikai őslakos kultúrákban a hálaadás és a betakarítás idejével fonódott össze, ahol dobszertartásokkal, táncokkal és közös lakomákkal fejezték ki hálájukat a természet szellemei felé. A görögöknél a termékenységet, a Persephoné archetípust ünnepelték ilyenkor a régi időkben, szintén ettek-ittak, és a bőség, a betakarítás utáni hedonizmus itt sem volt ismeretlen fogalom.
Azért azt érdemes megjegyezni, hogy a Persephoné-i minőségben benne van az, hogy hagyunk mindent a maga folyásában haladni, és mi csak alkalmazkodunk a történésekhez. Valahol azért az ősz is ezt közvetíti, nem? Akarhatunk mi örök életet és ingyen sört, akkor is élet követi az elmúlást, amit ismét elmúlás követ, és így tovább.
Napéjegyenlőség rituálék és szertartások
Ma már nem érdemes, legalábbis nem divat jószágtorkokat elvágni áldozatként, de teljesen más, szofisztikáltabb rítusokat is a mindennapjainkba lehet vonni, amelyek segítik a természettel való kapcsolódást (lábj.:a kecskevér még mindig természetbarátabb anyag, mint bármi a temuról). A tűzgyújtás panel tizediken lehet egy méhviasz gyertya, falun akár a tűzrakó köré is gyűlhet a társaság.
Az őszi napéjegyenlőséghez kapcsolódó rituálék tehát, attól függetlenül, milyen kultúra állított neki képzeletbeli szobrot, a bőség és a hála köré épültek. Gondoljunk bele: örülünk, hogy van termés, hát megünnepeljük, és az örömöt éljük át a dolgos nyár után. Kissé kikopott a kultúránkból a random hálálkodás, pedig ilyenkor jó megköszönni az azévi és addigi javakat, meg persze, hogy a későbbiekben is legyen szerencsés a gazdálkodás, és ne szenvedjen senki hiányt az életében – vagy ha igen, nyitott legyen megtanulni a helyzetben rejlő leckét.
A magyar néphagyományban az őszi napéjegyenlőség ideje a betakarítással és az őszi munkák kezdetével kapcsolódik össze. Ekkor fejeződik be a szüret. A néphit szerint ez az időszak alkalmas volt a hálaadásra és a jövő év termésének előkészítésére. A falusi közösségekben a közös munkát gyakran ünnepi összejövetelek kísérték, amelyek erősítették a közösségi összetartozást.
Amit az őszi napéjegyenlőség jelent számomra
Az ünnep lehetőséget kínál arra, hogy hálát adjunk a természet bőségéért, lezárjuk a múltat, és felkészüljünk a belső fejlődésre, amelyet a hosszabb éjszakák és a csendesebb hónapok hoznak.
Az őszi napéjegyenlőség spirituális értelemben a belvilági egyensúly, a megállás és az önvizsgálat ideje is. Szimbolizálja a fény és a sötét, a külső és a belső világ harmóniáját. Sokan úgy tekintenek rá, mint átmenetre a cselekvő, nyitott nyári időszak és a befelé forduló, elmélkedő téli hónapok között.
A füstölők és illóolajok világában ilyenkor a tüzes és a tüzet csitító vizes illatok helyett előtérbe kerülnek (jó esetben) a földesebb illatok, amelyek az elmélyülést segítik. Maradhatnak persze az éteri illatok az eukaliptuszokkal, tömjénekkel hiszen azért mégis csak őszről, a kórokozók térnyerésének időszakáról beszélünk.
Különösen jót tesz, ha a meditációs szokásainkon mélyítünk – kevesebb streaming, több csendben ülés. A meditatív állapot eléréséhez rendrev an szükség az életünkben – ne a befizetetlen számlák miatt aggódjunk meditáció alatt, és ne a rendetlenséget oly nagyon kedvelő destruktív entitások vigyék el a befelé figyelés gyümölcseit. Nem véletlenül tartanak az asszonyok őszi nagytakarítást (tipp: 22-e előtt pucolj ablakokat, legyenek jó kilátásaid).
Banya-szokások őszi napéjegyenlőség idején
Az elengedést én szeretem nem csak ráhangolódással megteremteni magamnak, az őszi napéjegyenlőség idején manifesztálni is érdemes a lélekpucolást. A régi, feleslegessé vált dolgok szanálására azért van szükség, hogy az új kezdetet ne csak megfogalmazzuk, hanem meg is teremtsük. Ennek ára pedig a régi, pangó elengedése. Az új Vintedes pulesznak is akkor lesz helye a komódban, ha előtte a ruhagyújtőbe visszük, ami már használhatatlan, és amúgy is csak arra vár 5 éve, hogy belefogyjunk.
Lehetőségeimhez mérten ilyenkor mindig ég tűz – vagy megpakolom a kerti hulladékkal a tűzrakót, és/ vagy égnek odabenn a gyertyák. Az elengedni kívánt kapcsolatokat, mintákat, helytelen szokásokat, rám telepedett mintákat, karmikus vagy transzgenerációs enyveket tűpontosan megfogalmazva papírra vetem azzal együtt, hogy megengedem azt, hogy távozzon tőlem (STN), helyet teremtve az engem szolgáló dolgoknak.
Búcsút mondok a régi élet lenyomatainak, megélem a mikrogyászt, amit ez okoz, majd segítségül hívok egy kis orvosi levendula-nárd-grapefruit illatkompozíciót, hogy a feldolgozásban segítsen. A papírt tűzre dobom, alkalomadtán ki is mondom az elengedésem, hogy a hangszalagokat megrezegtetve a levegő erősebben kapja fel az óhajom. Hozzáteszem, hogy köszönöm, amiért eddig szolgált az állapot, de már nincs helye az életemben.
Köszönetet mondok a bőségért anélkül, hogy elhazudnám az aszálykárt, hogy konkrétan homokot túrnak ki a vakondok feketeföld helyett, hogy válság van, hogy visszafordíthatatlan szellemi métely uralkodik, ésatöbbi. Mert a bőséget észrevenni választás kérdése, és nem jelenti azt, hogy az ínséget a szőnyeg alá söpörjük: egyszerűen örülünk annak, ami van, és hagyjuk hatni, így vándorolva világok közt – emlékezzünk csak Persephoné történetére.
Hálát adok az őseimnek, a felmenőimnek, a köveknek, a fáknak, a növényeknek (félcserjéknek pláne), a levegőnek, az állatkáknak, akiknek társa lehetek, az utolsó gusztustalan póknak, amiért én-most-itt-így-vagyok. S mindezt ezerszín pompában, arany napsugarak közt ünnepelhetem a világnak tetején.
Együk ilyenkor a természet adományait – sütőtököt, gesztenyét, van még paradicsom, fűszerek, alma, dió, mandula… ami beért, az adjon nektek bőséget. Hozza nektek is azt az őszi napéjegyenlőség, amitől ragyogjátok a boldogságotokat!
