Perui mágiával átszőtt mindennapok

A szél  

A szél meg az ő ereje sokszor elhagyja a kis szám, amikor a természet csodáiról beszélek. Annyival tisztábban látni mindent, annyira tűélesek a kontúrok és annyival távolabb visz a tekintet, miután az orkán elfútt mindent… Ez persze nem látszik ezen a kaputelefonnal készült felvételen, de tönkre tettem az obimat, így maradt ez bárgyú szemléltető eszközként. 

A rombolásban rejlő lehetőséget persze kivétel nélkül utólag látjuk meg, mert a rombolás ijesztő. Amikor gereblyézzük a levelet, vagy kiszórnánk a kertbe a mogyóróhéjat, vagy belőttük a sérónkat, annyira nem díjazzuk a szembeszél vehemenciáját, ahogy a pofán verős, leépítő eseményekre sem gondolunk úgy, hogy ebből építkezni tudnánk valaha is. Pedig de. A tiszta levegő és tisztán látás a felnőtt élet egyik kis alapkövecskéje. Olyan ékkő, mint a mindenre egyformán sütő Nap fénye. 😉  
 

A Nap 

Ahogy a Nap fénye is egyformán vetül mindenkire, úgy vetül a szereteté is. A szeretet nem szelektív energia, szóval, ha nem szeretjük a cigányt, a fideszest, a Józsit, mert megbántott, az Icukát, mert elvitte előlünk a múltkor az utolsó sütőtököt a Teszkóban, különben sem hord maszkot, akkor ennek az ellenpólusa (hogy szeretem, aki maszkot hord) nem szeretet. Ilyenkor érdemes elgondolkodni, hová lett belőlünk, pontosabban – hol van, és hogyan tudnánk ismét tápláló erővé gerjeszteni. Mert mi is Napok vagyunk, megsúgom. Néha tele vagyunk felhőkkel magunk körül, de attól még… Napok vagyunk.


 
Ezek jutottak eszembe a tegnapi diétát záró szertartás után. Maga a diéta tart még, de szer már nem lesz, ahogy a mesternövény is már csak távolról rezeg kifelé a testünkből. Hogy mi történt a diéta alatt, az nagyon fontos, szép és felemelő, de nem is ezen van a hangsúly, hanem azon, hogy a megszerzett pluszt hogyan integráljuk a mindennapokba eztán, és hogyan kezdünk el dolgozni magunkon. Ez gyakorlatilag minden terápia alapja úgy mellesleg.  

A szer-etet 

Szeretni magunkat sem egyszerű. A vezetett imagináció önszeretet fejezeténél úgy szúrt a tüdőm, mintha legalábbis TBC-s lennék. A tüdőben raktározott egyik érzelem a bánat, és hát, összeraktam a kis buksimban, mi is fáj igazán. Nem egy Praktikerben készen vásárolt fahasáb, amibe a Fiskarst vágtam (semelyik nem támogatja a blogot). 

Egy szándékmegfogalmazás, amivel most tovább megyek. Pontosabban írtam kb. egy egész bakancslistát, mi az, ami felé haladok, és amit megvalósítok. Mert mi értelme lenne a célok kijelölésének, ha nem kezdek el rajtuk dolgozni. Eléggé harmonikus az irány, és bőven vannak ezen az ösvényen csodák, nagyon jót érzek.  

Mire nem képes egyetlen gyógynövény egy kis énekkel és szándékkal, mi? Helyet csinálunk neki, hagyunk neki energiát táplálékként, dolgozunk magunkon, magunkkal vagyunk, miközben hagyjuk, hogy hasson az ikaro, beüssön a felismerés, és lássuk a tűéles kontúrokat, akár szélvihar után a távoli szerelmeket. A világ leggazdagabb embere vagyok (és mivel nincs elkülönülés, te is… szívesen… :P).

Oszd meg, ha tetszett!

Leave a Comment

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

3 + 19 =

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial