A füstről

Buddhista eszközök – 1. rész

A füst kell a spiritualitáshoz – mondta az egyik természetgyógyász oktatóm, mikor rákérdeztünk, azt’ mégis hogyhogy dohányzik. Nagy jampi a fickó, hihetetlen szaktudással és alázattal, imádom a mai napig.

Igaza is volt. A füst egy tisztító minőség, segít kapcsolatba lépni más dimenziók lényeivel, vagy segítheti a rituálékat, az intuíciót, javíthatja a hangulatod, harmonizálhat, amit akarsz.

A száraz növényekkel, porított gyantákkal, illatos fácskákkal történő füstölést eredetileg tisztításra és adománynak használták. Adomány az égieknek, a földieknek, minden érzőlénynek, az éhes szellemeknek, a hely szellemének és egy csomó olyan lénynek, akit vagy arra kértek, hogy segítse az embereket, vagy arra, hogy húzzon a vérbe.

A füst nemcsak a fizikai kártevőktől tisztítja meg a teret, hanem az oda nem illő energetikától is. Ha érzed, hogy valami nem kóser a lakásban és úgy érzed, valami akaszkodik rád vagy a térre, akkor szellőztetés után nyúlj a tömjén után, és füstölj egy jó erőset. Magadat és a lakást is.

Tudtátok, hogy bizonyos babonák szerint amíg az újszülött nem volt megkeresztelve, tömjénnel rajzoltak kereszteket a kéményre az “illetéktelen behatolók” ellen? Egyszersmind érdekes.

Na, ezek a füstölés gyökerei. Sokszor nem is volt kellemes illatú egy-egy füstölő, a lényeg ugyanis nem a bódulat volt, hanem az adakozás.

Ma már se szeri se száma a füstölőknek, a pálcikáknak, már mindenre kapható mindenféle illat, szín, forma, állag és a ma emberének az a fontos, hogy az ellazulását segítsék a szerek.

Ha meggyújtod, bármi is legyen a szándékod, gondolj közben arra, hogy felajánlod a füstöt, mint adományt. Ha a térillatosítás a célod, akkor is, nagyon-nagyon jó lesz ennek a hatása.