Buddhista eszközök – 3. rész
Elnézést, ez a blokk idézeteket ébreszt bennem, és sajnos nem csak olyanokat, amelyeket szeretek…
Az imaginációs gyakorlatról ejtenék pár szót. Ez egyfajta vezetett relaxáció, amikor a saját képzeletünk vezet bennünket egy meghatározott helyre. Hogy hogyan jutsz el és pontosan hová, azt csak a te tudatod határozza meg. Lehet az sűrű erdő, egy virágos rét, a világűr, egy bogár háta, bármi attól függően, mi foglalkoztat, milyen állapotban van az elméd és a szíved.
Egyébként szándékosan nem használom a meditáció kifejezést, mert a medi egy ennél is sokkal komplexebb üres-állapot. Meditációban nincsenek képek, nincsenek gondolatok, nincs kapcsolódás. Bármi ilyesmi élményed van, az vagy imagináció, vagy relaxáció. Persze a medi sem áll fenn konstans 20 percen át, pillanatokra tudod fenntartani, ami gyakorlással nyújtható, fejleszthető.
A másik két gyakorlat is nagyon hasznos, semmivel sem rosszabb a meditációnál, csak másra való. Én például a meditációra való felkészülést szoktam segíteni imaginációval, sokkal könnyebben beüt a semmi vagy akár egy transzállapot. Ami nagyon fontos, hogy egyik gyakorlása esetén se ülj le fáradtan. Egyik sem a klasszikus értelemben vett pihenést szolgálja, mindegyik éber állapotot feltételez.
Kényelmesen, de egyenes háttal ülve érdemes csinálni, az ilyen elfekvő relaxációk is jók lehetnek, de kevésbé intenzív az élmény, könnyebben elterelődik a figyelmed. Ha viszont fáj valamid, akkor persze vízszintesen is kapcsolódhatsz.
Vezetőnként eltér, ki milyen imaginációs gyakorlatot tart, nincs meghatározva, te eközben pontosan mit képzelj el. Trenírozod közben az elméd, és így indulnak be a kellemes folyamatok a saját agyadban. Ahogy a neve is mondja, a vezető csak vezet téged, de az utat te teszed meg. Ami fontos, hogy rendszeresen gyakorolj, igazán átütő hatást és eredményeket akkor érsz el vele.
