Beszéljünk a madáretetésről

Hamarosan kezdődik a madáretetési szezon. Hogymi? Ennek szezonja van? Igen, a nonstop madáretetés ugyanis sajnos meglehetősen környezetterhelő – így állatbarátnak sem mondható.  

Nem arról van szó, hogy az ember sajnálja a kölest meg a szotyit a dundi kis madárkáktól, de sajnos e téren is észnél kéne lenni, ha azt szeretnénk, hogy jót tegyünk. Más oldalról: hogy szeretetenergia áramoljon felénk vissza. A karma törvényét ugyanis nem érdekli, hogy te AZT HITTED, nyáron is lehet madarat etetni, és NEM TUDTAD, hogy a sérülékeny ökológiai szisztémának ártasz ezzel. Ártó tettért cserébe sajnos nem fejsimi jár, a természeti törvények esetében, akárcsak az orosz reptereken vagy közintézményekben, nincs lehetőség kimagyarázásra.  

Nekünk még az általános iskolában (alapsuli) tanították meg ennek a miértjét, fogalmam sincs, azóta mi a helyzet a közoktatással, illetve az egyéb fórumokon történő információáramlással, csak azt látom, hogy jönnek a falura kiköltözött hippik, és zsákszám veszik az obiban a napraforgómagot, szórják augusztustól augusztusig, mintha kötelező lenne. Néha látni, hogy azt hiszik, ezzel majd közelebb kerülnek a természethez, és majd Földanyával micsoda összhangban fognak létezni, és ráadásul meg is mentik a világmindenséget. Miközben, hát, szép lassan rombolják.  

Mátyásszajkó a pixabayről

Szóval rendet kéne ebben tenni. Le is dobom az atomot: az első és legfontosabb, hogy télen sincs szüksége egyetlenegy honi madárfajnak sem az etetésre. Nem véletlenül maradnak itt a hidegben, és nem húznak el melegebb égtájakra (mint a vadlibák, háháh), bőséggel van számukra élelem a tél folyamán is.

A madáretetés önmagában öncélú, egyszerűen közel akarjuk tudni magunkhoz szegény állatokat (falun ennek haszna volt a gazdálkodó időszakban), de végtére is örülnek az élelemnek, megeszik azt is, amit eléjük rakunk.

Ilyetén, ha már etetünk, figyeljünk arra, hogy a magvak hazaiak legyenek, és a lehető legkevesebb csomagolást tartalmazzák, egyszóval: minél környezetbarátabb legyen, ha már felvállaltuk ezt a hobbit, legalább legyen fenntartható.  

Ha pedig etetünk: kizárólag az első TARTÓS fagytól az utolsóig tartson (tartós fagy = napközben is mínusz van több napon át). Novemberben tehát egyáltalán ne, ahogy márciussal bezárólag fejezzük is be. Ha amúgy is elvan a madár mag nélkül, de végtére meg is eszi, akkor nem mindegy, hogy mikor etetek?  
 
Kurvára nem.  

Csuszka

Nem a madár miatt. Ha a madár rászokik a könnyen megszerezhető, rendszeresen kiszórt, tápdús magra, döbbenetes magaslatokból, elképesztő nagy ívben és vastagon szarik majd a férgek, kártevők és olyan kis élőlények fogyasztására, amelyek tavasszal és nyáron majd jól ellepik a növényvilágot, és egy idő után szépen felborul a kis mikroökoszisztéma a környéken, aztán nagyban is a világban. Ugyanez játszódik le pepitában az erdei magvakkal: ha kiszórod a kölest, meg fogja enni a csuszka, a cinke, meg aki épp arra repül. Az erdő növényei termését, magját meg nem, mert több energiát igényel a megszerzése, és a kismadarat se nézzük… madárnak. 

Az erdei növény meg nem, vagy kevésbé fog szaporodni. Az igénytelen fajok meg persze majd igen (és itt nem a kölesre gondolok elsősorban), egy csomó invazív faj nyert óriási teret az utóbbi 20 évben (is) az erdeinkben (az akác is ilyen, hoppá), és ez szívás, mert kiszorítják az őshonos fajokat, ez a térnyerés pedig nem biztos, hogy a maradék növénynek és állatoknak, gombáknak jó lesz. Egyensúly felborulás vol. 2.  

Arról most nem is beszélek, hogy ha tavasszal a cinke hazaviszi a kiscinkének a szotyit, a kismadár hogyan hal meg tőle(d).  

A jó madáretető 

A madáretető legyen neked kényelmes magasságban, de macskáknak meg görényeknek ne hozzáférhető helyen. Mondjuk olyan ágon, amire nem mászik fel a cica, meg olyan magasságban, ami kényelmetlen neki. Magyarországon többmillió kóbor macska van, mert felelőtlen fasz társadalom vagyunk, ez van. Hozzám is ideszokott kettő, mentek is ivartalanításra és oltásra. Ennyit tudtam tenni.  

Verziók madáretetésre

Jó, ha szél- és esővédett a madáretető, de ha egy kicsit fedettebb, már az is elég, illetve nem hátrány, ha nem annyira öblös, hogy csapadék esetén napokig álljon benne a víz.  Vannak ezek a kis műanyag hálóba pakolt elemózsiagömbök. Na, hát az semmilyen szinten nem fenntartható (műanyag, gyártási folyamat, származás), ráadsul esetenként balesetveszélyes is lehet, ha beleakad a madár lába vagy hasonlók. Mondjuk később meg elrepíti a szél azt a lyukacsos vackot, gondoljunk bele, mi lesz vele a természetben. Hát, semmi jó.

Hogyan szeress jól? 

Ha szeretnéd JÓL SZERETNI a madarakat, akkor viszont friss vizet minden nap kitehetsz nekik egy itatóba, nyáron a fecskéknek egy hosszú keréknyomba önthetsz többet is, szeretnek fürcsizni benne, meg inni abból is. Hogy ne legyen sok szúnyogod, fontos, hogy a kitett vizeket naponta cseréld. Télen, amikor belefagy a víz, töltsd újra. Ha viszont kiteszed, akkor rendszeresen legyen is benne, mert ha odaszoknak, aztán egy hónapig nem adsz nekik vizet, az nagy parasztság.  

Hát, így. Mindig érdemes az összeképet nézni, amikor segíteni szeretnénk. Vedd úgy, hogy a világ is olyan, mint te, csak nagyban. Te sem állsz neki csak májat tisztítani, miközben a teljes szervezeted van romokban. Az egész szervezetedet táplálod és gondozod, véded és őrzöd, nem csak 1-1 szervedet. Vagy ha igen, akkor ugye, borulás lesz a vége előbb vagy utóbb. Ugyanez igaz a természetre. A harmóniára törekvés sokkal kedvezőbb, mint a kibillentség.

Oszd meg, ha tetszett!

Leave a Comment

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

húsz + tizenhárom =

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial